Halott szerelem

  Az út visszafelé lényegesen rövidebb volt. Nandie még nálam is sokkal vadabbul vezetett és a luxus terepjáró bőven bírta az iramot. A több mint félnapos utat néhány óra alatt letudtuk és még a nap lemente előtt Sundaiék háza előtt álltunk meg. A fiú nem tétovázott kipattant az autóból és beugrott az egyik nyitott ablakon, majd kinyitotta az ajtót, mire Tyra kiszállt az autóból.

- Még nincs itt! - mondta mikor beléptünk az ajtón - a lány odalent van egyedül még él.

- Maximus! - kiáltottam el magam amint beléptem. Nandie is tudta, hogy a különös kapcsolat, amit Maximus rám erőltetett visszafelé kezdett működni.

- Érzed? - kérdezte Nandie.

- Igen! - válaszoltam. Tisztán éreztem Maximus jelenlétét.

- Szóval ellenem fordultál? - lépett a sötétből ekkor elő a férfi.

- Maximus! - pördültem meg szembe állva az idős vámpírral.

- Látom, azért a lányt elhoztad nekem. - lépett ekkor Maximus Tyra és közém.

  Nandie felé küldtem egy titkos gondolatot az, helyeslő választ adott nekem. Ekkor a lavina megállíthatatlanul elindult a lejtőn lefelé. Tudtam, hogy ez nagyon fájdalmas lesz számomra, de nincs más megoldás. Tyrának meg kell halnia!

  Maximus öneléült vigyorral lépett a lányhoz. Keserves döntést kellett meghoznom, de Marius bennem élő ereje segített. Szükségem volt minden erőmre a tervem végrehajtásához.

- Robert valld be, hogy én győztem! Valld be, hogy még mindig a szolgám vagy, ahogyan 500 éve minden pillanatban. - nevetett harsányan és magabiztosan. - ide hoztad nekem a hatalom őrét is, de ellenem még az ő ereje is kevés.

- Tudom. - válaszoltam vérző szívvel. Fájt, amit meg kellett tennem, de tudtam ez az egyetlen helyes megoldás. - engedd el legalább a másik lányt.

- Mit számít az a tüzes kis fekete? - vonta meg a vállát könnyedén.

- Számít! Engedd el! - ellenkeztem. Tyrának számít. Akartam volna mondani, de nem tudtam.

- Rendben. - egyezett bele. - a lány szabad.

 És tényleg így volt Sundai néhány pillanat múlva megjelent az ajtóba és rettegve állt meg mellettem. Megfogtam a lány arcát és magam felé fordítottam.

- Sun fuss! Menj a vadászházba és várj ott ránk. - mondtam a lánynak. Az szót fogadott, de nem jószántából, hanem sokkal inkább a varázslat miatt, ami hatott rá.

- Na én teljesítettem, amit ígértem! Most te jössz! - mutatott a lányra. - engedd el! - nézett ezután rám. Eddig még sosem láttam ilyennek Maximust. Félt! - ő az enyém! Kell a vére az összes!

- Rendben, a tiéd lehet, hisz ő csak egy ember, de még előtte azért szeretnék tőle elbúcsúzni. - vetettem oda könnyedséget tettetve a vámpír közömbösségével.

- Rendben. - egyezett bele Maximus végtelenül önelégült vigyorral a képén.

- Nandie kérlek, menj el a vadászházhoz és védd meg Sundait. - fordultam a fiú felé, mielőtt Tyrához léptem.

- Meg tudod tenni? - kérdezte, de a gondolataiba más volt és én egyet értettem vele. A terv folytatódott.

- Meg kell tennem. - válaszoltam, majd Tyra felé fordultam miután Nandie elment. - sajnálom, de ami köztünk volt nem végződhetett volna egyébként sem máshogy. Te ember vagy és halandó én pedig egy vámpír. Ez csak idő kérdés. - mondtam megölelve a lány, miközben egy kósza pillantást vetettem Maximus irányába.

  Kezeim közé fogtam az arcát és lehajoltam hozzá. Ajkaink lassan összeértek és egy végtelen hosszú búcsúcsókba egyesültek.

 Benyúltam eközben a zsebembe és kihúztam onnan azt a tőrt, amivel Marius néhány napja engem is leszúrt, de a lány ajkait nem engedtem el. A penge megvillant a gyenge fénybe, majd lecsapott és reccsenve szúródott a húsba. A lány felnyögött. Csalódott szemekkel nézett rám.  Csodaszép ajkain vér csordult ki. Szemébe egy fájdalmas könnycsepp jelent meg, de szólni már nem tudott többé. A tőr megbénította egyenesen a szívét találtam el. Szépséges arcán a halál közömbös álarca vert tanyát. Eltűnt belőle minden, amit annyira szerettem. Az élet az emberi báj. Szemei tengerkéksége megfakult és üveges tekintettel csalódottan meredtek a semmibe.

- Neeee! - kiáltotta Maximus odaugorva hozzánk.

- Véged van! - kiáltottam a férfira támadva. Kihúztam a tőrt Tyra halott szívéből és egyenesen Maximuséba szúrtam bele. - nincs menekvésed. Maximus halott vagy! - ordítottam eszeveszett fájdalommal a tudatomban.

- Jól van, beismerem te győztél. - mondta lenézve a testéből kiálló tőrre. - erősebb, vagy mint gondoltam és sokkal okosabb is. Remek ötlet volt elvenni a bátyám erejét azután egyesíteni az erődet a hatalom őrzőjével, gratulálok hozzá. Elérted azt, amire én csak vágytam! - mondta, majd kínok lepték el, ahogyan annak idején engem is.

  Nem engedhettem el meg kellett várnom, amíg újból feljön a nap és Maximus hamuvá nem válik. Tyra halála nem lehetett hiába való. Maximus szenvedése sokkal intenzívebb volt. Mint annak idején az enyém. Leültem a földre és néztem a haláltusáját miközben Tyra élettelen testét szorongattam a kezeim között. Rettentő kínokat hozott rám, amit tettem a lánnyal, de csak így tudtam megszabadítani a világot Maximus zsarnokságától. Éreztem, amint könnyek áradata mossa az arcomat.

  Kezeim között ringattam a halott lány kihűlt testét mire eljött a reggel. Maximus sem vergődött tovább egyszerűen elégett és hamuvá vált. A hamukupac tetején egy ugyanolyan üvegcsét találtam, mint annakidején Marius maradványai mellett. Kezeim közé vettem Tyra merev élettelen testét és odamentem a hamukupachoz. Lehajoltam hozzá, majd felvettem a rajta lévő üveget. Mennem kellett. Volt még egy nagyon fontos küldetésem. Tyrának megadni azt, ami ezek után még járt neki.

  Egyenesen visszasiettem a vadászházhoz karjaimba vittem a halott lányt. Mikor beléptem Nandie és Sundai már vártak rám.

-     meghalt? - lépett oda hozzám Sundai hitetlenkedő tekintettel.

-     Igen. - vágta rá helyettem Nandie. - ennek így kellett lennie.

-     Hogy engedhetted, hogy az a szörny megölje? - esett nekem a lány.

-     Sundai én öltem meg! - fordultam a lány felé kegyetlen fájdalommal halott lelkemben, miután Tyra élettelen testét lefektetem az ágyamra.

-     Hogy mi? - kérdezett vissza a lány kerekre nyílt szemmel.

-     De én... én azt hittem, hogy te szereted! - döbbent meg végtelenül a válaszomon.

-     Az életemnél is jobban szeretem. - válaszoltam. - mielőtt elkezdenénk, ígérj meg nekem valamit. - fordultam Nandie felé.

-     Nem arról tegyél le! A társam vagy élned kell ezek után is. A világnak szüksége van rád! - rázta a fejét a fiú, mikor megértette, mit akarok tőle kérni. - szó sem lehet arról, hogy te is meghalj!

-     Hogy tehetted ezt? - esett nekem Sundai és ott ütött ahol csak ért nem volt erőm védekezni ellene. Nandie ekkor odalépett a dühöngő lányhoz és lefogta kegyetlenül csapkodó kezeit.

-     Kérlek, nyugodj meg! - nézett a lány szemébe, aki ezután üres tekintettel leült az ágyra halott barátnője mellé. - hol a tőr? - kérdezte ezek után Nandie,

-     Itt van! - nyújtottam felé.

-     Tedd el és vigyázz rá! - intett, majd elővette a hatalom könyvét, ami eddig az asztalomon hevert és letette Tyra halott teste mellé az ágyra. - ez már ezek után nem hat rád, ahogyan rám se. - fűzte hozzá miközben a könyvet lapozgatta.

-     Ha nem sikerül, akkor én... - kezdtem bele, de ekkor valaki erőteljesen dörömbölt az ajtómon.

-     Ki az? - kérdezte Nandie, majd hamarosan meg is válaszolt a saját kérdésére. - Tim az és dühös!

  Nem válaszoltam csak odamentem az ajtóhoz és kinyitottam a fiú előtt. A fiú nem szólt semmit csak félrelökve berobogott a szobába és egyenesen Nandienak rontott. Vesztére! Egy csattanást hallottam és Tim a sarokba kötött ki. Nandie ereje a falhoz vágta.

-     Milyen idióták ezek az emberek! - méltatlankodott Nandie.

-     Szerintem kezdjük. - fordultam vissza a vámpír felé.

-     Rendben! - nézett bele a nyitott könyvbe. - kell egy fiatal vámpír vére.

-     Hogy mi? - kérdeztem vissza.

-     Nyugi az van! - intett könnyedén. - Jasmine nemsoká itt lesz, és szívesen beszáll a buliba.

-     Te mindenkivel ilyen könnyedén bánsz? - kérdeztem a fiúra.

-     Csak, ha az érdek úgy kívánja. - kacsintott rám. - nos kell még egy szűz vére. - olvasta tovább. - szerinted ő az? - mutatott Sundai felé.

-     Én meg azt honnan tudhatnám! - ráztam a fejem.

-     Mondjuk, hogy a barátod. - vonta meg a vállát.

-     A szerelmem barátnője nem az enyém! - álltam vitába a fiúval.

-     Jó! - intett az mosolyogva. - akkor kérdezzük meg tőle. - fordult ezek után a lány felé. - hé kislány szűz vagy még? - esett neki nyersen a magához térített lányhoz.

-     Semmi közöd hozzá te bunkó! - vágott vissza azonnal a lány.

-     Sun fontos lenne. - sóhajtottam a lányra nézve. - szükségünk lenne egy szűz vérére.

-     Sajna nem segíthetek. - rázta a fejét, majd Brendon jelent meg a gondolatai között. Ekkor mindent megértettem.

-     Na ez gáz! - húzta el a száját Nandie. - már csak néhány percünk van, és azután nem lehet visszafordítani a folyamatot.

-     Én... én azt hiszem, segíthetek. - szólalt ekkor meg Tim a sarokból ahová Nandie száműzte.

-     Ismersz egy tuti szüzet? - kérdezte Nandie.

-     Igen. - hajtotta le a fejét a fiú. - én... én lennék az!

-     Remek! - csapta össze a tenyerét Nandie

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

-     Jasmine az engedd be! - utasított Nandie. - siess!  - szólt a lányra amint az belépett az ajtón.

A lány nem tétovázott sokat felszakította a csuklóját és a vérét Tyra halott szájába csöpögtette, majd odalépett Nandiehoz.

- Én megtettem!

- Köszi kislány! - válaszolt a fiú és odaugrott Timhez. Felszakította a fiú csuklóját és megszívta a vérét. - jó lesz! - vigyorgott rám látva rémült tekintetemet. Majd felkapta a fiút és odavitte Tyrához és a vérét a vámpírlányé mellé csöpögtette.

 A varázslat elkezdődött. Furcsa érzések és még furább képek lepték el a kis vadászházat. Azután egyszer csak csönd lett. Halott és kegyetlen csend.

  Hosszú percekig nem történt semmi. Egyszer csak újból láttam a valóságot. Tim ott kuporgott az ágy előtt és a még mindig vérző csuklóját szorongatta. Sundai Tyra mellet ült az ágyon csendesen. Jasmine Tyrát nézte az ágy lábánál mellettem. Nandie pedig mindannyionkat szemmel tartott, figyelmesen, ahogy szokta.

  Ekkor Tyra szempillái alig láthatóan megmozdultak, majd kinyílt a szája és eddig élettelen tüdeje újból éltető oxigénre vágyott. Tyra élt! A varázslat sikerült. Éreztem, amint óriási kő zuhan le a szívemről. A lány felült és egyenesen rám nézett.

-     Hogy tehetted? - kérdezte amint meglátott. - én... én azt hittem szeretsz!

-     Mindennél jobban szeretlek, de ezt meg kellett tennem! - magyaráztam miközben magam sem értettem, hogyan tudtam végig csinálni az egészet. Nem értettem milyen erő uralkodott rajtam, amikor leszúrtam azt a lényt elvéve tőle a legfontosabb kincsét, akit mindennél jobban szerettem.

-     Túlélted nem? - szólt közbe a maga faragatlan módján Nandie.

-     Vérzem! - siránkozott Tim még mindig a földön kuporogva.

-     Érezzük! Jas, menj és segíts a bébin! - csúfolódott Nandie.

  A lány odalépett Timhez és adott neki némi vért, ami által a fiú csuklója azonnal és nyom nélkül begyógyult.

  Az életem minden pillanata eddig a rabságról szólt. Nem fizikai rabság volt ez valójában, hanem sokkal inkább lelki terror. Maximus uralkodott minden tettemen és gondolatomon. Ám most végre szabad lettem olyan érzés volt ez, mint amikor a vadállatot, amit hosszú évekig ketrecbe tartják, és hiába nyílik ki az ajtó, sokáig nem mer kimenni rajta. Én is ugyanígy féltem a jövőmtől, de azt is tudtam, hogy a barátaimra számíthatok és ez erőt adott a folytatáshoz. Most viszont, hogy visszakaphattam életem nagy ajándékát, megfogadtam, többé nem teszem kockára az életét még akkor sem, ha beleegyezik.

- Hogy tehetted ezt velem?- tette fel újból a kérdését a lány.

- Tudom, hogy nem értheted meg, amit tettem, mert én magam sem tudom megérteni. - sóhajtottam könnyeimmel küszködve.

- Hé ne duzzogj!- szólt közbe a maga nyers módján Nandie. - örülj inkább annak, hogy mindketten túl éltétek. Fogd fel kislány mi nyertünk! Ünnepelni volna kedvem.

- Ha lehet akkor alkohol nélkül. - fűzte hozzá Jasimine. - mert azt már jól tudom mi lesz, ha te iszol.

- Pedig akkor is vadulni volna kedvem!- ugratta tovább a lányt Nandie.

- Ezt nem hiszem el még csak most estünk túl egy óriási botrányon te meg már újabbon töröd a fejed. - hisztizett a szép vámpírlány.

- Ha sok a fölös gőz elkérhetem apámtól a pálya kulcsait. - szólt közbe Tim. - ott lehet vadulni!

- Remek ötlet! - kaptam a lehetőségen azt remélve, hogy végre mindenki eltűnik, és akkor kettesben megbeszélhetem a gondjaimat Tyrával.

- Tőlem. - vonta meg ekkor a vállait a lány barátnője felé nézve.

  Menekülést választotta. Nem akart szembenézni a problémákkal, de az is lehet, hogy csak egy kis időre volt még szüksége, hogy átgondolhassa. Mindenesetre én már szerettem volna ezen a beszélgetésen túl lenni és békében élvezni a lány szerelmét, majd ahogyan csak tudom viszonozni azt.

  A csapat végül suli helyett összeszedte magát és átvonult Timmék pályájára és gyakorlatilag rommá törtük a két öreg Ford Mustangot. A lányok éppen olyan aktívan vették ki a részüket benne, ahogyan mi. Mindenki versenyzett mindenkivel. A tét egy hatalmas adag fagylalt volt. Az fizet, aki győz szólt a „kiírás". A végére a lányok kiütötték Timmet. Jasmine pedig Tyrát ejtette ki, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ő csak is Tim autójával induljon. Nandie diadalmas vigyorral a képén győzte le lakótársát, miután az Sundait maga mögé utasította, így már csak ketten voltunk veretlenek én és újdonsült barátom. Mindketten eszevesztett motorbőgetés után csikorgó kerekekkel fogtunk neki egymás szó szerinti kinyírásának. Az első kanyar után Nandie rám húzta a kormányt neki csapva a falnak és hangos fémcsikorgás közepette tüntette el a kocsim vezető felöli oldalát. Ekkor azonban vesztemre visszahúztam a kormányt, és hatalmas gázt adtam. Mire az engedelmes öreg jószág felmászott a másik autóra kirepülve a pályáról majd átfordult jó néhányszor a tetején és a zöld gyepet alaposan felszántva állt meg.

  Hallottam a fém dobhártyát szaggatóan hangos sikoltását és az üveg jellegzetes csörömpölését egy női sikolyt és félelmet minden felől, azután teljes csend és sötétség lett. Körbevett a nyugalmas fájdalom mentes meleg puhaság.

  Néhány jelentéktelennek tűnő pillanat után újra érzékeltem. A halál tovább állt, de a félelem szaga szorosan körül ölelt.

- hé pajti vége a lustinak! - hallottam ekkor meg valahonnan messziről Nandie jellegzetes hangját.

- Mond, hogy él! - szólt ekkor Tyra könnyeivel küszködve. - mond, hogy nem halt meg. - kinyitottam a szemem.

 - Jaj kislány ő egy vámpír! - legyintett Nandie. - mi mindent túlélünk.

- Robert kérlek, ne halj meg! - lépett oda hozzám megsimítva a törött ablakon kilógó üvegcserepek által összeszabdalt arcomat. Hallottam amint a mozdulattól apró üvegcserepek hullnak alá a földre. - nem haragszom rád semmiért csak éld túl könyörgöm!

  A lány egészen közel hajolt hozzám. Éreztem a testének meleg lüktetését és a levegő, amit kifujt az arcomat csiklandozva kúszott be az orromba. A könnycsepp, ami eddig az arcát szántotta végig ekkor az orromra csöppent. Féltett, tehát még ezek után is szeret! Ujjongott minden sejtem, ami nem a testemet gyötrő fájdalommal törődött.

- Tyra. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Menj arrébb. - intett Nandie a lánynak, majd miután az szót fogadott feltépte a ronccsá vált autó tetejét és kihúzott onnan.

 Ezután minden olyan gyorsan történt. Nandie arrébb vitt. Tim egy poroltóval eloltotta az égő roncsot.

- Hé csajok szedjétek ki a szilánkokat az arcából, meg a karjából mielőtt beforr, és ki kell vágni a bőre alól. - utasította a három lányt a vámpír.

 Magamhoz térve felültem és segítettem a lányoknak kiszedni a szilánkokat.

- Annyira megijedtem. - szólalt meg a Tyra még mindig sírós hangon.

- Sajnálom. - mosolyogtam rá.

- Csókold már meg végre. - szólt ekkor rám Sundai.

  Erre Jasmine kuncogni kezdett. Én pedig közelebb hajoltam a mellettem ülő lányhoz és megcsókoltam. Annyira vágytam erre az érintésre. Az utolsó ilyen találkozásunk a lány halálával végződött, de még is Tyra megbocsátott. És ez ebben a helyzetben nagy szó volt.

- Hát ezt szépen elintéztük. - érkezett meg Tim miután eloltotta a füstölgő roncsot. - hú apám megöl érte!

- Nem, ezt mi intéztük el! - nevetett Nandie. - szóval te nyertél! - vonta meg a vállát, amint oda ért hozzánk. - na akkor most ismertetem a további programot. - folytatta lendületesen és tőle szokatlan jókedvvel nem törődve Tim apjára tett megjegyzésével. - először is te átöltözöl, majd elviszlek benneteket fagyizni, mert a ti autótok erre már nem alkalmas. - mutatott a két ronccsá vált autó felé, ami nemrég még az én és a Tim autója volt. - azután elmegyünk Rob barátunk járandóságáért a néhai Maximushoz.

- Nem kell jönnötök, ha nem akartok. - szabadkoztam azonnal. - ez az én kötelességem.

- Dehogynem! - intett le Nandie. - Tim haveromnak tartozom egy autóval, vagy várjunk csak, te tartozol neki! - nevetett.

- Igaz. - helyeseltem. - Tim ha hozzá jutok a pénzemhez, veszek neked egy vadi-új autót. Addig gondolkozz rajta, milyet szeretnél.

- Én nem...vagyis nem hinném - dadogta a fiú.

- Jó addig majd eldöntöd! - legyintett Nandie. - most viszont haladjunk!

   Gyorsan visszamentünk a vadászházhoz. Lezuhanyozta és átöltöztem. A többiek addig Nandie luxus terepjárójába vártak rám. Két perc múlva, már tisztán és a baleset nyomait teljesen eltüntetve szálltam vissza Tyra mellé. Még jó néhány magyarázattal tartoztam a lánynak, de abba az egy dologba biztos voltam, hogy Tyra szeret. Még haragszik ugyan rám egy kicsit, de szeret. Így azért egy kicsit könnyebb lesz. Elhatároztam, hogy ha eljön az ideje és kettesbe maradunk kellőképpen bocsánatot fogok tőle kérni. Úgy ahogyan illik. 

Elindultunk oda ahonnan az egész történet valójában kezdődött.

- Nos, akkor most merre? - kérdezte Nandie, amit elhagytuk a várost jelző táblát.

- Forrest Hill felé. - válaszoltam Tyrát nézve.

- Ez vicc? - kérdezett vissza a fiú.

- Nem. - ráztam a fejem. - Maximus ott lakott és néha én is.

- Forrest Hillbe? - kérdezett vissza Nandie. - ez azért érdekes!

- Micsoda? - kérdeztem vissza elengedve tekintetemmel Tyra eleven tengerkék szemeit.

- Ez nem lehet véletlen! - rázta a fejét Nandie. - Fatime ott lakik még most is.

- Aki a könyvet írta rólad? - kérdezett helyettem is Tyra.

- Na ne! - rázta a fejét. - inkább Jasmine anyja ként jusson eszetekbe!

- Ő a mamád? - fordult Tim Jasmine felé.

- Igen. - bólintott a vámpírlány.

- Hol lakott Maximus? - folytatta Nandie. - mármint Forrest Hillbe.

- Az erdőbe van egy régi ház, azt béreli hosszú évek óta. - válaszoltam.

- A régi lejárónál? - kérdezte Nandie.

- igen. - bólintottam.

- Ez nem lehet igaz! - méltatlankodott a fiú. - Maximus ellenem akart fordítani téged, csak előbb el akarta intézni a másik ellenfelét a saját testvérét.

- Én ezt nem értem! - szólalt meg Sundai.

- Nem vagy egyedül! - fordult a barátnője felé Tyra. - végre elmagyarázhatnátok, mi volt ez az egész?

- Nos szerintem, ehhez túl ember vagy meg csaj is! - legyintett Nandie egyik kezével elengedve a kormányt. - még jó hogy hétszemélyes ez a tragacs.

- Nandie ne legyél ilyen...ilyen nem is tudom, bunkó! - háborodott fel Jasmine.

- Szép kilátások! - sóhajtott Tim. - Beszéljünk inkább másról.

- Te tényleg szűz vagy? - kérdezte ekkor Jasmine.

- Hú inkább beszéljetek az előbbi témáról. - szabadkozott azonnal Tim.

- Rendben. - bólintottam. - Nandie és én vérszövetséget kötöttünk. Megértjük egymás gondolatait és érezzük egymás érzéseit. Ez egy különös kapcsolat kettőnk között és véletlen kötetett. - magyaráztam tovább.

- Azért nem egészen véletlen! - vágott közbe Nandie. - Maximus ellenem hangolt, de mivel te Marius erejét is birtoklod te győztél. Tényleg hogyan győzted le Mariust?

- Egy pokolbéli tőrrel, amivel Maximust is legyőztem. - vontam meg a vállaimat.

- Nem úgy értettem! - rázta a fejét a fiú.- az erőt hogy tudtad uralni, amit Mariustól zsákmányoltál, mert iszonyú erős!

- Sajnos elrontottam az egészet és egy őzt reggeliztem előtte. - válaszoltam.

- Azta! Akár csak én! - csettintett a fiú. - lehet, hogy ez az ára a szabadságnak! És mi van Maximus erejével?

- Itt van nálam. - mutattam meg az üvegcsét.

- Nemsoká megállunk ti elmentek enni meg ilyenek, mi meg végre vadászhatunk. - mutatott Nandie a benzinkutat előjelző táblára. - van ott egy jó kis vendéglő is, bár régen jártam arra, de akkor volt.

- Remek! - sóhajtott Sundai. Ma rendkívül szótlan volt a lány.

- Sun mi a baj? - kérdezte Tyra a barátnőjét megérezve annak problémáját.

- Semmi csak eszembe jutott, hogy majdnem meghaltam és vámpírok mentette meg vámpíroktól. Ez iszonyú!- sóhajtott.

- Nem olyan szörnyű, hiszen mind túléltük! - ölelte át a lány vállát a kis tér ellenére is Tim. Sundai nem húzodott el, hanem közelebb bújt a fiúhoz.

- Köszönöm. - suttogta a fiúra nézve.

- Mit? - lepődött meg Tim.

- A kedvességedet. Nem is vettem eddig észre, hogy milyen jófej vagy! - válaszolt Sundai.

- Kedves vagyok, meg jófej? - mosolygott fültől- fülig Tim. - köszönöm.

- Komolyan gondoltam. Eddig azt hittem, minden pasi olyan bunkó, mint...

- Mint Brendon. - sóhajtott Tyra a barátnője vállára téve a kezét. - én mondtam neked, hogy vannak azért kivételek.

- Igen Robert! - mosolyodott el a lány.

- Robert és Tim. - helyeselt Tyra.

- És velem mi van? - csapott le a lehetőségre azonnal Nandie.

- Te egy tipikus undok pasi vagy! - szólt rögtön közbe Jasmine kapva a lehetőségen.

- Hát nem én mondtam! - nevetett Sundai.

 Az autó közbe befordult a benzinkútra. Nandie kiszállt és megtankolt eközben a halandó utitársaink bementek a vendéglőbe emberi vágyaik csökkentésére.

Mi pedig bevetettük magunkat az erdőbe. 

Oldal: Halott szerelem
Örök magányra ítélve - © 2008 - 2024 - gmsilber-vampirestory.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat