Amikor Rómeó vámpírrá válik!

  A nap nagyja részét csavargással töltöttük. Vettem egy új telefont Elintéztem, hogy elvontassák az autómat Tyráék háza elől. Azután beültünk egy cukrászdába. Tyra egy hatalmas kehely habos csodát rendelt én a magam részéről egy egyszerű kávénál maradtam. Miután a pincérlány felvette a rendelést távozott az asztalunktól. Ám ekkor Brendon és csapata libbent be az ajtón.

- Már csak ez hiányzott! - dünnyögtem sokkal inkább magamnak, mint a lánynak.

- Á itt van az iskola Rómeója!- fordult felém Brendon. - látom megtaláltad a magad Júliáját is. Mikor mérgez meg benneteket a gonosz mostoha? - csúfolódott.

- Látom Brendon rendkívül tájékozott vagy az irodalom területén is - húztam el a számat Brendon buta megjegyzésén.

- Brendon te nagyon sötét vagy! - Szállt szembe a fiúval Tyra Sundai módszerével. - Rómeó és Júlia öngyilkos lett!

- Akkor kit mérgeztek meg? - kérdezte Brendon.

- Hófehérkét! - vágtam rá mire a két Brendon mögött álló fiú halkan nevetgélni kezdett.

- Ezt még megbánod! - csattant fel Brendon.

- Nem hiszem, hogy félnem kellene tőled! - álltam fel és egyenesen a fiú szemébe néztem. - és most szépen hazamentek és megírjátok a hétfői töri esszét!

- Ja! - mondta Brendon, miután tekintetem elengedte az övét. - menjünk haza, még meg kell írnunk a törit!

Ezután Brendon és a barátai csendben távoztak.

-         Ezt meg hogyan csináltad? - kérdezte a lány.

-         Hatalmamban állt! - vontam meg a vállaimat lezárva ezzel a kényes témát.

  Tyra bár rendkívül kíváncsi volt, érdekelte mi történt az imént a szeme láttára még sem kérdezett róla többet. Éreztem, egyre közeledik az idő, amikor meg kell vallanom a lánynak mindazt a titkot, ami a létemhez tartozik.

  Tudtam, ha a lánnyal akarok maradni el kell mondanom neki mi is vagyok, mert akkor ha tisztám lát dönthet csak a sorsát is érintő kérdésben helyesen.

  A cukrászda után egyenesen visszamentünk a vadászházba. Amint beléptem az ajtón megszólalt az újonnan vásárolt telefonom.

- Maximus? - kérdezte a lány.

- Igen. - néztem a kijelzőre. Majd fogadtam a hívást. - Mi az? - szóltam bele a telefonba.

- Ha megvéded a lányt, visszakapod a Ferrárit!

-  Nem Maximus! - ellenkeztem.

-  Akkor mondd, mit akarsz érte cserébe?

-  Mindent! A szabadságomat! - válaszoltam.

-  Ha megmented az életemet, vagyis a lány életét, akkor visszakapsz mindent, amit elvettem tőled!

-  Mit számít neked az a néhány év? Miért fontos annyira neked?

- Ne kérdezz engem többé, mert meggondolom magam és akkor te halott vagy!

-  Azzal csak te jársz rosszul! - szálltam szembe Maximussal talán életemben először. Az viszont nem válaszolt, de a vonal másik vége elcsendesedett. Letette.

-  Csak ne vágd a falhoz! - szólt ekkor hozzám a lány.

-  Tessék?

-  A telefont gondoltam, hogy ne vágd a falhoz!

-  Nem akartam csak...

- Tudom, ez csak egy kis tréfa volt! - mosolygott rám a lány.

  Ám a gondolataiban egészen más dolgok formálódtak meg.

  Bárcsak elmondhattam volna neki mindazt, amire kíváncsi lenne és joga is lenne tudni. Bárcsak őszinte lehetnék hozzá, és nem kellene tovább színlelni azt, hogy egy egyszerű ember vagyok!

  A délutánt végül felváltotta az este. Tyra gondolatai sokszor terelődtek a vágy és a szenvedély felé. Én a magam részéről még gondolni sem mertem rá. A lány gondolatai is soknak bizonyultak számomra néha. Nehéz volt ellenállnom a kísértésnek, habár pontosan tudtam, hogy a végzetünk az ajtóban toporog és csak az alkalomra vár. Vagyis az éj beálltára.

  Borzongás futott végig a gerincem mentén, ha arra gondoltam, hogy a lány esetleg megsérülhet.

  Vacsorára pizzát rendeltünk. Jó volt látni, amint a lány ember módjára jóízűen falatozza a sajt, sonka, paradicsomszósz és tészta különös egyvelegét. Én inkább csak néztem, mint fogyasztottam azt. Ma semmiképpen sem szerettem volna leterhelni magam emberi táplálékkal még a színlelés kedvéért sem.

  Míg Tyra összepakolta a maradékokat én elmentem zuhanyozni. Szokásomhoz híven pillanatok alatt végeztem eme művelettel, majd átadtam a terepet a lánynak.

  Tyra birtokba vette az apró helységet, de az ajtót nem csukta magára csak behajtotta. Vártam, vártam és vártam, majd amikor már több mint tíz perce foglalta a fürdőt bementem hozzá.

  A helységben gomolygó gőzfelhő fogadott. A lány a forró víz alatt állt és a plázában vásárolt „tuti illatú!" tusfürdőt kente szét csodás bőrén. A látvány több volt, mint amit ép ésszel el tudtam volna viselni és ez rossz ómennek bizonyult. Azonmód ruhástól a lány mögé léptem. Éreztem, amint a rám zúduló forró víz, átáztatja a ruhámat. A lány megfordult. Nem ijedt meg tőlem, még csak meg sem lepődött azon, hogy ott talált, sőt talán még várt is rám. Karjait a nyakam köré fonta és egyenesen a szemembe nézett. Minden gondolata ugyan az volt akár az enyém. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam a lány válaszként azonnal visszacsókolt. A lavina megindult körülöttünk. Kezeim alatt éreztem a lány puha meztelen testének melegét. Gondolataiban a vágyat, ahogyan kívánta az együttlét minden apró gyönyörét. Most végre nem a lány vérét kívántam, hanem azt az élvezetet, amit csak együtt élhetünk át. Akartam és ő is akart engem, de nem itt és nem így!

  Elengedtem hát a lányt és gyorsan kiszálltam a tus alól. Egy pillanatra becsuktam a szemem és megpróbáltam rendezni a bennem tomboló érzelmeket.

  Minden érzékszervem rá vágyott, de sajnos ez a mai nap nem volt alkalmas erre és egyébként sem szerettem volna, ha a lány úgy érzi siettetem. Nekem bőven volt időm várni. Plusz volt még egy kis tartozásom is a lány felé. Pontosabban egy vallomás, amiben bátran elé állva bevallom neki mi is vagyok. Addig viszont semmi sem lehet közöttünk bármilyen nagy is a kísértés. A lánynak joga van tudni arról mi is vagyok és akkor ő maga dönthet mi legyen velünk. El tudja vagy sem viselni azt, ami vagyok, mert ezen változtatni én nem tudok.

  Ledobtam a földre vizes ruháimat és egy törölközőt csavartam a derekam köré, majd otthagyva a megdöbbent és rendkívül csalódott lányt kiléptem a kis fürdőszobából. Eközben a lány elzárta a vizet és felöltözött egy törölközőbe akár csak én. Nem értette, miért hagytam ott azon gondolkozott, mit ronthatott el, hogy úgy otthagytam a tus alatt.

-  Aszta! - nézett nagyot a lány, amikor kilépett a fürdőszoba ajtaján. - ezt nevezem! Hogyan tudtál ilyen rövid idő alatt ennyi gyertyát kitenni és meggyújtani?

-  Ügyes vagyok! - fordultam a lány felé.

-  Csodaszép!- suttogta elérzékenyülten.

  A kis vadászházat meleg gyertyafény lengte körbe. A lány karjait újból a nyakam köré fonta és forró csókokkal jutalmazta igyekezetemet.

  A vágy akár a gyertya lángja újfent fellobbant körülöttünk. Áruló kezeim megszerezték, amit akartak és messzire hajították a lány testét takaró törölközőt, majd bejárták gyönyörű szép testének minden édes zugát.   

  Ezután az egyik törölközőt követte a másik is, és a vágy átvette az irányítást. Utána már nem voltak gondolatok, szavak, vagy bármi más csak egyetlen dolog létezett beteljesíteni azt a tomboló vágyat, ami kettőnk között önálló életre kelt.

  Miután az óceán lecsendesedett és a vihar többé nem fodrozta kedélyeit elégedett csend lett a kis vadászházban. Már csak a gyertyák percegése hallatszódott, ahogyan a lángnyelvek falták a kanócot. A vágy lecsillapodott bennünk és némán feküdtünk egymás mellett. Kis idő múlva Tyra felkönyökölt és rám nézett.

-  Olyan fantasztikus vagy! - mosolygott. - feledhetetlenné tetted nekem ezt a napot!

Én nem így éreztem. Utáltam magam, amiért nem tudtam ellenállni a lány kísértésének.  Gyertyafény, hatásos volt, de igazából én nem ezt akartam elérni vele csak szerettem volna némi melegséget csempészni a zordon falak közé. Kihasználtam a lányt és tönkretettem mindent.

-    Bár csak úgy lenne! - válaszoltam a lánynak meggondolatlanul.

-    Mi a baj? - kérdezett azonnal vissza.

-    Semmi csak...

-    Csak?

-    Nem így szerettem volna, hogy mindez megtörténjen.

-    Mi volt ezzel a bajod? - nézett a lány aggódva rám. - szerintem iszonyatosan romantikus volt. Lehet, hogy Brendonnak tényleg igaza van és te egy igazi Rómeó vagy!

-    Kérlek, ne vicceld el! - ráztam a fejem.

-    Ne haragudj! - sütötte le szép tengerkék szemeit a lány. - mégis akkor áruld el mi volt a gond ezzel? - mutatott a gyertyákkal kivilágított szobára.

-    Semmi! Csak szerettem volna előtte, ha megtudsz valamit. - kezdtem bele nagy nehezen a vallomásba.

-    Milyen titkod van még? - hajtotta a lány a fejét a mellkasomra - csak nem az hogyan lettél ilyen izmos? - nevetett.

  Nehéz volt így bármit is mondani neki. Sokkal jobb lett volna mielőtt bármi testiség is történik közöttünk bevallani neki azt mi vagyok. De most már nem maradt más választás túl kell esnem rajta! Döntöttem el.

-    Tyra én...- kezdtem bele, de egy furcsa mégis oly ismerős hang félbe szakított.

-    Boo! Itt vagyok! - szólt a kísérteties hang. - látom, nagyon vigyázol az én kis áldozati báránykámra!

-    Ez meg mi volt! - rémült halálra a lány.

-    Ne mozdulj! - mordultam rá. Majd gyorsan kipattantam az ágyról és magamra kaptam az ép kezem ügyébe akadó első pólót és nadrágot. - gyere elő, ha olyan bátor vagy, hogy fenyegetsz!

-    Neked már rég halottnak kellene, hogy legyél! - nevetett a kísérteties hang.

-    Én már évszázadok óta az vagyok! - válaszoltam.

-    Hogy te milyen vicces fiú vagy! - nevetett és ködös alakja láthatóvá kezdett válni, majd egyre erősebben rajzolódott ki végül emberi alakot öltött.

-    Maximus? - kérdeztem értetlenül, amikor megláttam.

-    Nem én Marius vagyok, Maximus ikertestvére! - magyarázta. - és én vagyok a jobb és az erősebb!

-    Nem kétlem. - húztam el a számat a hencegés hallatán. - de ha megölöd a lányt, akkor te is meghalsz! - figyelmeztettem.

-    Miből gondolod, hogy nem éppen ezt akarom?

-    Na, de miért? - értetlenkedtem.

-    Te még túl fiatal vagy nem értheted! - rázta a fejét. - hány éves vagy? 400-500.

-    Kb. - bólintottam.

-    A lánynak meg kell halnia a mai éjszaka!

-    Miért vagy te más, ha ikrek vagytok? - húztam az időt.

-    Mondd fiam te semmit, sem tudsz a létünkről?

-    Csak amit Maximus elmondott az éjszakában élőkről, meg rólunk, akik eladták ezt az élők kárára.

-    Nos először is amint mondtad, vagytok ti és vagyunk mi, és persze ők. - mutatott a lányra. - ha ő meghal, mindketten meghalunk? Ez badarság!  Maximus, így akart téged motiválni. Ma csak a lány hal meg, de vele elveszik Maximus minden ereje, hiszen az ő ősei voltak kiválasztottak, akiktől kölcsönözte a testvérem az erejét. Pechje volt, mert az egész családját sikerült kiirtanom csak ezt a lányt tudta elrejteni előlem, de most megtaláltam végre!

-    De miért akarsz végezni a saját testvéreddel? - kérdeztem meglepetten.

-    Hát nem érted? - rázta a fejét. - ő az én egyetlen igazi ellenségem. Mindent feláldoznék azért, hogy ő halott legyen! Ha a lány meghal ő sebezhető lesz!

-    Ha annyira meg akarod ölni Maximust miért nem próbáltad meg a tőrrel? - adtam kéretlen tanácsot is a kérdésemmel.

-    Azt hiszed nem próbáltam? De rajta sem fog az átok, ahogyan rajtad sem.

-    És most mit akarsz? - kérdeztem reménykedve.

-    Megölni őt! - ugrott hirtelen a lányra, aki ijedtében még sikoltani sem tudott.

  Ekkor azonban előkaptam a párnák alá rejtett varázstőrt és a vámpír hátába szúrtam. Aki elengedte a lányt és döbbenten rám nézett. A gondolataiban ott volt mennyire nem számított erre a lépésre. Azt hitte sikerült meggyőznie és a saját oldalára állítani.

-    Ezt még megbánod! - vicsorgott felém.

-    Marius, vagy ki tudja, hogyan hívnak, véged!

Kihúztam a tőrt a férfi hátából és az szinte azonnal eltűnt.

  Én azonban ott maradtam a halálra ijedt lánnyal és egy rakásnyi megmagyarázhatatlan talánnyal számára.

  A lány felé fordultam, hogy elkezdhessem leróni a tartozásomat.

  Ám a lány nem volt olyan állapotban, hogy nyílt elmével képes legyen befogadni a történetet. Reszketett a félelemtől és képtelen volt értelmes gondolatok megfogalmazására. Megöleltem a reszkető lányt és megpróbáltam megnyugtatni. Mikor végre abbahagyta a remegést, összeszedem a gondolataimat és így szóltam hozzá.

-     Tyra annyi mindent kellene mondanom neked!

-     Ne! - rázta hevesen a fejét a lány. - nem tudom mi volt ez az egész. És nem is akarom tudni, ha lehetne, inkább elfelejteném, hogy soha többé ne kelljen erre a borzalomra emlékeznem! - sírta el magát a lány.

-     Rendben! - sóhajtottam. - ha így akarod, én segíthetek neked, hogy elfelejthesd ezt az egész borzalmat.

-     Igen el akarom felejteni, és csak arra akarok emlékezni, ami előtte történt, arra a csodára, amit kettesben éltünk át - mondta a lány miközben könnyei patakokban ömlöttek az arcára.

Jéghideg kezeimmel megfogtam a lány arcát és magam felé fordítottam, majd belenéztem a lány tengerkék szemeibe.

-     Legyen, ahogy akarod! - suttogtam. - felejtsd el ezt az egész borzalmat. Ne emlékezz másra csak az együtt töltött csodálatos pillanatokra. És most pihenj szerelmem! Aludj!

A lány nem válaszolt csak bólintott, majd a párnák felé fordulva szinte azonnal el is aludt. Megfogtam a takarót és ráterítetem a lányra.

-     Jó éjszakát! Szerelmem! - suttogtam a fülébe és egy könnyed puszit nyomtam az arcára. - álmodj szépeket!

  Miután a lányt megszabadítottam rémséges álmaitól is kimásztam a gondolatai közül és hagytam nyugodtan pihenni. Bármennyire is szerettem volna színt vallani a lány előtt nem lehetett. Ez a pillanat még nem érkezett el.

---

Oldal: Amikor Rómeó vámpírrá válik!
Örök magányra ítélve - © 2008 - 2024 - gmsilber-vampirestory.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat