A befejezés

Amikor megérkeztünk az apja már a műhelyben volt. Tim felment én pedig egyenesen a műhely felé vettem az irányt. A férfit egy autó alatt feküdve találtam meg. Dolgozott és teljesen józan volt.

- Jó reggelt Mr. Moreno. - szóltam oda neki.

- ááá, hát megjöttetek? - csúszott ki az autó alól a férfi. - a fiam?

- Odafönt valószínűleg aludni akar az esti bál előtt. - vontam meg a vállamat.

- Mi történt a pályán. - ült fel a férfi fejével a pálya irányába biccentve.

- Csak elvesztettem az uralmat az autóm felett! - védekeztem.

- Szerencse, hogy nem lett komolyabb bajotok. - sóhajtott. - az autókból viszont alkatrészt gyártottatok.

- Kérem, ne haragudjon Timre nem az ő hibája. - mentegettem tovább a fiút.

- Nem haragszom senkire, de ugye tudod, helyre kell hoznotok az összes kárt. - mondta a férfi, majd visszafeküdt a kiskocsira és bebujt az autó alá. - mond meg a fiamnak, nincs új autó!

- Én... én veszek neki egy újat.

- Ugyan már miből? - nevetett a férfi.

- A nagybátyámtól pont most örököltem. Az elég lesz rá. - vontam meg újból a vállamat könnyedén hazudva a férfinak.

- Ne költsd a pénzedet a fiamra. - motyogta a férfi. - kellhet az még neked.

- Az én hibám volt az egész. Ennyivel tartozom. - magyarázkodtam. - a pályát pedig vasárnap rendbe hozzuk.

 Ezután már nem szóltam többet hozzá visszamentem az autómhoz és bevágódtam az ülésre. A motor felbőgött és az engedelmes gép, fütyülő kerekekkel indult útnak.

A napom ezután elég sűrű volt. Visszamentem a vadászházhoz, mert tudtam, hogy a két vámpír ott fog rám várni. Előbb értem oda, mint ők. Nekik még el kellett fuvarozni a két lányt Tyrát és Sunt. Azonban nem kellett túl sokat várni rájuk.

- Biztos nem maradtok még néhány napot? - próbáltam rávenni Nandiet, de a fiú csak a fejét rázta.

- Szó sem lehet róla! - tiltakozott még a gondolataim ellen is.

Ezután tudtam, hogy nem marasztalhatom tovább. Nandienak időre volt szüksége, hogy feldolgozza azt, ami ebben a néhány napban történt. Elbúcsúztunk egymástól és ők elmentek, de tisztába voltam azzal, hogy a kilométerek sem szakíthatják meg azt a köteléket, ami kettőnk között kialakult.

A nap további részében megszereztem azt a felújított Ford Mustangot amire, Tim vágyott, de sosem mondta volna. Benne volt a gondolataiban ahányszor csak az új autó gondolata felkerült. Nem mondom, hogy olcsón adta a gazdája, de ennyivel tartoztam a fiúnak. Majd miután átírattam a nevére leparkoltam vele a házuk elé. Egy papír cetlit tettem a szélvédőre és a kulcsokat bedobtam a postaládába.

Kedves Tim!

Remélem, elégedett leszel azzal az autóval, amit saját elgondolásomból vettem neked. Ne mondd, hogy nem kellett volna! Élvezzétek ki! És ne felejtsd el a bált, és ne hagyd otthon Sundait!

Ui: kulcs a postaládába a papírok a kesztyűtartóban.

Robert.

A várva várt bál éjszakája volt ez. Tudtam, hogy Tyrának ez milyen sokat jelent, bár én a magam részéről szívesen kihagytam volna. Mégis szépen kiöltözve csengettem a lány ajtaján. Nem kellett túl sokat várnom és Tyra bátyja nyitott ajtót nekem.
- Apa itt van Tyra lovagja - szólt hátra. - beszélhetsz vele!
- Szóval ide merte dugni a képét! - hallottam a szobából a férfi hangját. - te bemehetsz! - szólt a fiúnak, aki szívesen végighallgatta volna, amit az apja készült rám zúdítani.
- Jó estét uram! - köszöntem azért illedelmesen neki.
- Mibe keverted a lányom! Hallod! Mit akarsz tőle! - támadott le a férfi amint kiért.
- Sajnálom Mr. Watson. Én nem akartam semmi rosszat csak egy kis tengerparti szórakozást. Nem gondoltam, hogy... - próbáltam megjátszani a tudatlant, de most úgy látszott nem fog bejönni legalábbis a férfival szemben nem.
- Szórakozni mi? - vágott vissza azonnal gyilkos éllel a hangjába - az én lányommal nem szórakozhatsz! Ő nem egy olyan buta liba, akivel csak úgy szórakozhat bárki.
- Nem úgy gondoltam uram. - sóhajtottam. A férfi nehezebbnek tűnt, mint azt vártam. Sokkal, de sokkal nehezebbnek!
- Nem képzeled, hogy ezek után elviheted?! Hogy elengedem veled abba az átkozott bálba, vagy bárhová is! - dühöngött egyre indulatosabban tovább.
- Kérem uram, most az egyszer tegyen kivételt vele. - mondtam higgadtan.
- Nem akarlak többé a lányom körül meglátni! Megértetted! - harsogta felém a szavakat - azt is felejtsd el, hogy egyáltalán él! Nem egy ilyen senkiházinak neveltem fel, mint aki te vagy. Se családod, se jövőd!
Ekkor Tyra sétált le a lépcsőn gyönyörűbb volt, mint valaha. Levendula színű talpig érő selyemruhát viselt. Olyan könnyedén libbent le a lépcsőn, mintha angyalszárnyakon szállt volna. Akár egy mesebeli tündér.
- Apa könyörgöm! - fordult a lány könnyektől csillogó szemekkel az apja felé.
- Kár volt kiöltözni, mondtam, hogy nem mehetsz el vele! Te pedig takarodj innen, látni sem bírlak!
- Apa...

 A férfi rosszalló pillantásokat vetett felém, de amikor meglátta a lányát abban a levendula színű ruhában, tudta, hogy nincsen elég mentsége visszatartani őt. Sokkal jobban szerette attól, hogy meg tudja mondani neki, amit akart.

- Rendbe! Ma még elmehetsz, de holnaptól addig leszel szobafogságba, amíg nagykorú nem válsz! - vetette még oda reménykedve, hogy ezzel megőriz valamicskét az elveszettnek hitt büszkeségéből. - veled, meg még számolok!

- Állok elé uram! - válaszoltam, majd a lány felé fordultam. - Tyra. Csodaszép vagy!

- Köszönöm! - mosolygott rám és elsétált az apja mellett.

Ezután odamentünk mindketten a fekete Ferrari 360 Spider- hez. Kinyitottam a lánynak a kocsi ajtaját, akár egy úr és segítettem neki beszállni a nyitott tetejű sport autóba.

Egyenesen a nagy esemény felé száguldtunk. Már csak remélni tudtam, hogy Tim nem fogja visszautasítani az ajándékomat.

  A parkolóba érve már tudtam, hogy ezzel a helyzettel minden rendben van. A Mustang ott állt ahol Tim mindig is parkolni szokott.

 Odabent mindenki vidáman csevegett néhányan táncoltak is.

-     Mondtam már, hogy jól áll neked az öltöny és a nyakkendő? - fordult ekkor felém Tyra.

-     Mondtam már neked, hogy nagyon szeretlek? - öleltem meg a lányt és lassan andalogni kezdtünk a táncparketten figyelmen kívül hagyva a zene ritmusait.

-     Még nem elégszer! - mosolygott rám.

-     Örökké szeretni foglak. - suttogtam a fülébe.

-     Meddig van az az örökké? - tette fel Tyra nekem azt a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott még is rettenetesen rettegtem a válaszadás lehetőségétől.

-     Ameddig akarod! - tértem ki a konkrét válasz lehetősége elől.

-     Ameddig te élsz! - válaszolt.

-     Ezt megígérhetem. - mosolyogtam rá.

-     Én úgy értettem addig akarok élni ameddig te élsz! - fejtegette tovább Tyra.

-     Jó akkor addig élek, amíg te élsz! - mosolyogtam rá szándékosan félreértve a helyzetet.

-     Miért teszed! Tudod, miről beszélek!

-     Igen tudom! De én nem tehetem meg veled, tudod jól!

-     Te nem de Jasmine igen!

-     Tyra kérlek, ezt fejezd be nem szeretném, ha elrontanád ezt a szép estét.

-     Halihó valaki! - szólalt meg egy hang miután lekapcsolódott a zene és felkapcsolódtak a villanyok. - kié az a fekete Ferrari Spider a parkolóban, mert szépen ég!

Oldal: a befejezés
Örök magányra ítélve - © 2008 - 2024 - gmsilber-vampirestory.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat